A vallásos jellegű keresztény tetoválások

A 4. században Nagy Szent Vazul, az egyik legkiemelkedőbb orvosa az egyháznak figyelmeztette a hívőket:  “Senkise növelje meg a haját vagy ne tetováltassa magát a pogányokhoz hasonlóan, a sátán hitvány apostolai, akik buja és erkölcstelen gondolatokkal kényeztetik magukat. Ne azonosúljanak azokkal, akik testüket tövissel jelölik meg, így a vérük a földre folyik. Óvakodjatok a tisztátalan emberektől, hogy ne tudják azt mondani rólatok, hogy szajhákkal háltok.”

Northumberland-ben, egy a tanácsáltal 787-ben kiadott rendelet világossá teszi, hogy az egyházi atyák különbséget tettek a profán és keresztény tetoválások között.  Ezt írták:  “Amikor egy ember végig szenvedi a tetoválási folyamatokat az Úr kedvéért, akkor valóban áldott.  Aki viszont babonára hivatkozva, a pogányokhoz hasonlóan tetováltatja testét, annak semmi haszna nem származik belőle.”  A tanács által említett pogány tetoválási szokás a bennszülött britek hagyománya volt, amit még abban az időben is gyakoroltak.

Azoknak a középkori lovagoknak, akik elérték a Szentföldet kereszt volt tetoválva a karjukra utazásuk emlékére és valószinű, hogy ezt a szokást a középkorban is folytatták.
Egyik legrégebbi az úgynevezett ajándék tetoválásról 1612-ben William Lithgow tesz említést kéziratában, amely egy zarándoklatot mesél el a Szentföldre:
Másnap korán megérkezett hozzánk Elias Areacheros, egy betlehemi keresztény lakos, aki karjainkba véste Jézus nevét és a Szent Keresztet, hiszen ez volt az egyetlen választásunk és kivánságunk.

kereszteny-kereszt-tetovalas
A keresztény zarándoklatok és a tetoválási praktikák is folytatódtak a huszadik században. 1956-ban egy profi tetováló,  Jacob Razzouk fatömbökbe vésett mintákat használt, melyek csaladádjában apáról fiúra száltak a tizenhetedik század óta. A mintákat lemásolták és Carswell könyvében publikálták 1956-ban, mindössze 200 limitált példányban. A könyv 184 minta másolatát tartalmazta, melyek mellé leírást és szimbolisztikát is társítottak. Összesen két pontos dátum van a fatömb gyűjteményben, egyik örmény és 1749-ből származik, másik a feltámadás 1912-ből.

Share

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.